2010. december 5., vasárnap

Itt van a tél - Etessük a madarakat!

Ősszel, de különösen tél elején egyre több kertben, - ma már az emeletes házak erkélyein és ablakaiban is egyre több helyen látom - előkerülnek a madáretetők.
Nagyon sok madár itt marad télire is. A hó alatt, vagy a fagyott földön nem találnak maguknak eleséget, ezért nekünk kell gondoskodnunk róluk! Azt azonban ne felejtsük el, hogy ha elkezdjük etetni a madarakat, akkor megszokják, hogy az etetőben mindig találnak maguknak eleséget és nem keresnek máshol. Így amikor leesik az első hó, a kirakott madáretetőkben keresik az élelmet, ezért gondoskodjunk róla, hogy mindig legyen élelmük!


Milyen madarakkal találkozhatunk ilyenkor?
A kiskertekben gyakori vendég a széncinege, kékcinege, barátcinege, veréb, zöldike, vörösbegy, csúszka, meggyvágó, feketerigó, csíz, pintyfélék, sármány, barátposzáta, a lakótelepeken leginkább verébbel, széncinegével és feketerigóval találkozhatunk.

Minthogy kisebb-nagyobb testű madarakról van szó, nem árt, ha legalább kétféle méretű madáretetőről is gondoskodunk. A méret mellett ügyeljünk arra is, hogy lehetőleg stabil, macskák és egyéb ragadozóktól, valamint az időjárás viszontagságaitól védett helyen állítsuk fel az etetőket.
Az etető bármiből készülhet házi kivitelezésben, csak tartós és könnyen feltölthető legyen.

Esztétikai szempontból persze a fából, lopótökből készült etetők az ideálisak. Etetni a tartós hideg beállta után a fagyok megszűnéséig kell, s az időjárástól függően az enyhe napokon kevesebbet, hideg időben több táplálékot helyezzünk ki. Az etetőt lehetőleg este töltsük fel, hogy a szürkületkor s a hajnalban érkező madarak is találjanak ennivalót benne.














Néhány madárfaj, pl. a sármányok és pintyfélék inkább a földön keresik a táplálékukat, ezért hómentes helyre érdemes kiszórni számukra az üzletekben kapható pintyeleséget, búzát, stb.

A feketerigó, vörösbegy a konyhai hulladékot is szívesen átböngészi. Aki a ház körüli szerves hulladékot komposztálja, az előbb-utóbb felfedezi a komposztdomb környékén tanyázó feketerigót és vörösbegyet. A fenyőrigók lelkesen lakmároznak a gyümölcsfákon maradt almákból, s a faágakra kiakasztott marhafaggyú, szalonnadarab is remek táplálék.

A különböző madarak más és más eleséget szeretnek.
Legjobb táplálék a napraforgómag, ám a félbetört dió is ínyencségnek számít madárkörökben. Szeretik még a kölest, tökmagot, illetve a különböző gabonaféléket. Ez utóbbi a pintyek és sármányok kedvencei.
A rigófélék kedvence az alma, de a harkályok is szeretik, ezért érdemes egy-két almát kiakasztani a fára.
A széncinegék nagyon szeretik a fára kiakasztott szalonnadarabot is. Ennél azonban ügyeljünk arra, hogy ne legyen sós a szalonnadarab, mert ez a madarak kiszáradásához vezethet.
Ne etessük a madarakat kenyérmorzsával, mert az könnyen megavasodik és ha a madarak avas állapotban fogyasztják el, elpusztulnak!

Sokféle madáretető létezik.
Lehet készen is vásárolni, de ha van a családban ügyes kezű apuka vagy nagypapa, jó kis program a gyerekekkel elkészíteni az etetőt.
Két olyan madáretető elkészítését mutatom be, amihez nem kell nagy kézügyesség, pár perc alatt elkészülhet és költségekbe sem kell vernünk magunkat.

A legegyszerűbb madáretető
Eldobható üdítős flakonból is készíthetünk madáretetőt. Első lépésként az üveg szájára tekerjük vissza a kupakját, de úgy, hogy közben rácsíptetünk kötöző zsineget vagy drótot. A flakon testéből vágóeszközzel ajtóként funkcionáló nyílást vágunk. Ezen fognak be és kiszállni a madarak az etetőből, és itt töltjük be a táplálékot is. Miután megraktuk madáreleséggel a pár perc alatt elkészült etetőt, már tehetjük is ki a közeli bokorra vagy fára. Ha van rá lehetőségünk, készíthetünk egyszerre több ilyen eledeltartót is. Eldobható üdítős flakon van bőven, azok felhasználása hulladékcsökkentő alternatívaként is értelmezhető.
A kihelyezett eleségtartókat érdemes két - háromhetente ellenőrizni, eledellel utántölteni.




Kicsit munkásabb, viszont mutatósabb – a virágalátét etető

A 30-40 cm átmérőjű műanyag virágalátét az egyik leghasznosabb madárvédelmi eszköz, mert etetőnek és itatónak egyaránt kiválóan megfelel. Mindkét alkalmazás keretében helyezhető a talajra, fatuskóra, kis asztalra, ablakpárkányra, erkélyre, de könnyen átalakítható függő etetőnek, itatónak is.
Etetőként alkalmazva bármely kihelyezési formát válasszuk is, első lépésként fúrjunk az aljára két-három 3-4 mm átmérőjű vízelvezető lyukat. Ehhez nem feltétlenül szükséges fúrógép, a lágy műanyagon akár kézzel is átvezethető a fúrószár, kés vagy sniccer hegye, de gáz- vagy gyertyalángon felhevített szeggel is eredményesek lehetünk.
Amennyiben függő etetőt (itatót) szeretnénk, a függőleges perembe fúrjunk három, a
körkerületen egyenletes elosztásban elhelyezkedő lyukat.
Lehetőleg olyan alátétek válasszunk, melynek alján sugárirányú merevítő bordák vannak, mert ezek segítenek a lyukak helyének pontos tájolásában. Ez azért fontos, mert így biztosítható az egyenletes súlyelosztás és a vízszintes kihelyezés. Ezt követően vágjunk le három azonos hosszúságú vékony, de erős zsineget majd kössünk egyik végükre egy-egy azonos nagyságú hurkot A hurkot dugjuk át a perembe fúrt lyukon, majd a zsinór szabad végét húzzuk át ezen a hurokrészen; ezt háromszor megismételve megkapjuk a függesztő zsinórokat Végül ezeket egybefogva úgy csomózzuk össze, hogy az etető vízszintes maradjon. Aprómag-keverékkel, napraforgóval, dióbéllel feltöltve már ki akaszthatjuk új etetőnket .
Ne felejtsük el, hogy amennyiben itatóként szeretnénk használni az eszközt, ne tréfáljuk meg magunkat az alátét aljára fúrt vízelvezető lyukkal!







Végül egy kis játék, melyet a Sulinet oldalán találtam.
Kipróbálva igazán beleélhetjük magunkat a cinegék életébe:
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/12036/2